9 óra előtt Sárközi Anita, mint „előzenekar" lépett színpadra, mögötte 4 fiatal lány és egy fiú alkotta az énekes kíséretet. Őszintén meglepődtem, hiszen én Anitától olyan dalok rémlettek emlékezetemben, mint pl. a Szerelemből buktam el, ami nem kimondottan karácsonyi dal. A V'Moto Rock Gyertyák című dalával kezdett, kellemes hangon, jól énekelt, de a közönség még nem volt egy hullámhosszon vele. Szintetizátoron nem kisebb hazai nagyság, mint Szűcs István, a Kormorán billentyűse kísérte, és amikor belefért a zenébe, kisebb improvizációkat is előadott. Hallottunk tőlük klasszikus amerikai karácsonyi dalokat is, de engem igazán a Legyen ünnep című Katona Klári szám fogott meg, szerintem ez állt neki a legjobban. Igazán bensőséges hangulatot teremtett vele, és az érte kapott taps is megérdemelt volt.
A karácsonyra visszatérve: némi hiányérzetem volt amiatt, hogy a színpadon az égvilágon semmi nem emlékeztetett arra, hogy ez egy ünnepi koncert. Hangszereket és dobogókat láthattunk csupán, egy fenyőág vagy néhány gyertya nagyban emelte volna az előadás hangulatát.
Anita felkonferálása után Rhoda Scott minden fellengzősséget mellőzve egyszerűen besétált a színpadra, meghajolt, és elkezdett játszani. Rögtön fölrémlettek gyerekkorom képei róla, egy fiatal, vékony afro frizurás lányról, amint ugyanilyen beleéléssel, hihetetlen könnyedséggel, virtuózan zenél. Ráadásul cipő nélkül, ez az ő jellegzetessége, ezt a Hammond orgona mellé érkezve vette le magáról.
Elsőként egy skót karácsonyi dalt játszott, és egyből minden a helyére került, a nézők elmosolyodtak és hátradőlve átadták magukat a ritmusnak. Nem feledve hol van, ezután magyarul köszöntötte a nézőket, majd angolul folytatva mondja el, hogy Magyarországot 2. otthonának tekinti, és csodálatos műsorral készült ma estére.
Tényleg így volt, egy fekete zongorista-énekesnő és egy dobos társaságában, igazán emlékezetes estét szerzett a közönségnek. Volt Gospel-kórus is, magyar fiatalokból állt, és igazán jó hangúak, lelkesek, fölkészültek voltak. Én úgy érzem izgultak, és emiatt nem sikerült teljesen beleélniük magukat a dalokba és átadni a zene hangulatát. Egy kicsit kilógtak a színpadképből, de az vesse a szemükre az első követ, aki egy ekkora világsztár, mint Rhoda Scott mellett, mindent tökéletesen meg tudna csinálni.
A világ minden tájáról szóltak a karácsony dalai, megható volt, mikor Rhoda Scott szólóban énekelte a Csendes éjt, és látszott az arcán, hogy komolyan is gondolja, ami a szövegben van.
A zongorista hölgy folytatta, majd Anitára került a sor a 3. versszaknál. Látszott rajta, mennyire boldog, hogy egy ilyen nagy művésszel lehet egy színpadon, és minden elismerésem az övé, mert nagyon jól teljesített. A művésznő magával egyenrangúnak tekintette, és nagyon jól összehangolódtak.
Számomra a koncert csúcspontját az jelentette, mikor a Pásztorok, pásztorokat Rhoda Scott magyarul énekelte. A nézők nem bírtak magukkal, a vastaps nem akart szűnni.
A koncert utolsó száma, és a betervezett ráadás után is dübörgött a taps, úgyhogy még egy, aztán még egy sebtében egyeztetett ráadást kaptunk, legutoljára ismét a Pásztorok, pásztorokat.
Advent utolsó napja mivel is végződhetett volna jobban? Semmivel. Ez tökéletes befejezése volt az ünnepek előtti várakozásnak, sikerült olyan jó hangulatot teremtenie, hogy sokáig emlékezetes lesz.
Ha visszagondolok majd évekkel később erre az estére, elsőnek Rhoda Scott mosolya jut majd az eszembe. Láthatóan még mindig élvezi a játékot, és nemcsak a teste fiatalos (50-nek se nézném, ha nem tudnám, hogy valójában 73!!! éves), de a lelke is.
Vidámsága, kedvessége az egész estét áthatotta, és úgy gondolom, ez az, amiért az emberek újra és újra látni és hallani akarják őt, ezért van az, hogy koncertjeire minden jegy elkel. Kiváló billentyűs, ragyogó énekes, és igazi meleg szívű ember, ez így együtt teszi őt hallhatatlanná a közönség előtt.
Szólj hozzá!